Lévai Katalin: Romkocsma - kötetbemutató a Kertben -

A Szimpla kert adott otthont Lévai Katalin Romkocsma című, legújabb könyve bemutatójának november 10-én. Elsőként László Ágnes, a Kossuth kiadó kommunikációs vezetője beszélt a könyv keletkezésének háttértörténetéről, Lévai Katalin alkotói munkájáról és egyben köszönetet mondott a Kiadó nevében mind a szerzőnek, mind a jelenlévőknek.

A Szimpla részéről Mihály Edina mondott rövid köszöntőt, kiemelve, hogy a Szimplának a kezdetektől fogva célja, hogy a vendéglátásból származó bevételeknek egy jelentős részét visszaforgassa a kultúrába, s hogy olyan programokat szervezzen, vagy olyan kezdeményezéseket támogasson, melyek a kultúra különböző területeihez kapcsolódnak. Beszélt a Kert otthonáról is, a Kazinczy utca 14-ről, mely valószínűleg nem létezne már – egy üres telek vagy egy újépítésű ház állna a helyén –, ha nem jön létre anno a Szimpla.

A könyvről és annak szerteágazó témájáról Lévai Katalin, a szerző, Reményi József Tamás, a kötet szerkesztője és Olt Gergely szociológus beszélgetett az est folyamán. Elsőként Reményi József Tamás beszélt a kötet szerkesztése alatt szerzett tapasztalatairól, illetve arról a meglepetésről, hogy Lévai Katalin, az előző évben megjelent könyvéhez képest, mely a migráció témájához kapcsolódik, egy egészen új irányba indult el, s ugyanakkor egy legalább annyira központi, sokakat foglalkoztató kérdéskört dolgozott fel egy egészen fiatal lány szűrőjén keresztül. Van azonban kapcsolat a két könyv között, tette hozzá, hiszen mindkettőben hangsúlyosan vannak jelen a generációs problémák; a generációk közti kommunikáció problematikája, a „hagyaték”, „örökség” hiányosságainak nyilvánvalósága, és a női szerepkörök változása és a nőiség megítélésének módosulása az elmúlt száz évre visszatekintve. Olyan kérdésekre keres (és ad) választ a könyv, hogy miért is tolódik a gyerekvállalás ideje, miért maradnak bizonyos értelemben lázadó kamaszok a mai huszonéves generáció tagjai; miért „kényszerülnek” rá arra, hogy több területen is tevékenykedjenek, s hogy olyan helyeken alkossanak vagy éljenek közösségi életet, mint amilyenek a romkocsmák. Ezt követően a Szerző beszélt a könyv írása alatt szerzett romkocsmabeli tapasztalatairól; arról a kettős érzésről, ami az ilyen és ehhez hasonló helyekhez köti. Ahogy fogalmazott; ő egyszerre érzi remekül magát például a Szimplában, de ugyanakkor feszélyezve is, hiszen – mint a középgeneráció tagja – hozzá már közelebb áll egy csendesebb, nyugodtabb környezet és egy másfajta zenei stílus, akár aláfestésnek egy beszélgetéskor. És pont ezt a kettősséget, vagy inkább hármasságot kívánta bemutatni. Három nemzedék látásmódján keresztül feldolgozni és bemutatni ezt a fajta világot. A szórakozásnak, a családi életnek és a tanulásnak a problematikáit, mindig más szűrőn, más világnézeti sajátosságokon át.

„Mindent megtettem azért, hogy mind a három, a könyvben szereplő generáció képviselője elmondhassa azt, ami neki fáj, azt, ami neki fontos, és nem akartam igazságot tenni a generációk tagjai között. „Csak” beszélni rajtuk keresztül ezekről a dolgokról. Elsődlegesen azonban mégis egy gyerek hangján szólal meg ez a szöveg, és az vezetett az írás közben, hogy amikor hallottam magamban ezt a hangot, ennek a fiatal lánynak, Ninának a hangját, akkor éreztem, hogy jó, amit csinálok. Amint nem éreztem őszintének, azonnal megszüntettem az írást, abbahagytam, és megvártam, míg újra előbukkan bennem, vagy akkor más szereplőkhöz nyúltam, akik visszavezettek ehhez a hanghoz.”

Lévai Katalin azt is hangsúlyozta, hogy számára a romkocsma közege vizuálisan, például a tárgyak tekintetében egy olyan világ, amivel nem minden tekintetben tud azonosulni. Izgalmasnak, érdekesnek találja, de a legnagyobb tapasztalata, hogy azok a hagyományok, amik az ő generációjának még át lettek adva, ebben az esetben már nem működnek. Illetve nem úgy működnek. Miért vajon? Hol rontottuk el, vagy nem erről van szó? Milyen változások állnak a háttérben, ami miatt ilyen markánsan eltűnnek, vagy feloldódnak bizonyos dolgok? - tette föl az alábbi kérdéseket saját magának is, és a szövegben ezekre keresi a választ.

Fontos szegmensnek tartja a könyvben a Szerző az elvándorlás kérdését, amely meghatározó nemcsak a világban, de Magyarországon is. És legfőbb problémának azt a „zajt” tartja, legyen az közéleti vagy politikai, mely a kapcsolatokat, az egymás közti kommunikációt, az egymás mellett élést nehezíti meg elsősorban. Az odafigyelés hiányosságaira, és az egymással való törődés hiányára kívánta felhívni többek közt ezzel a szöveggel az emberek figyelmét.

Olt Gergely szociológus párhuzamot állított fel a kötetben szereplő családok, és az épületek között, melyek ma „romkocsmákként” funkcionálnak, vagyis hogy látszólag, kívülről ugyanazok mint korábban, de közben funkciójukat, belső szerkezetüket tekintve már egészen mások. Kifejezetten erénynek tartja – bár kiemelte, hogy ő városszociológus, és nem családokkal foglalkozik –, hogy ezeket a változásokat, átrendeződéseket szépen írja le, mutatja be a szereplőkön keresztül Lévai Katalin könyve.

Zárásként a könyv ajánlását olvasta föl a Szerző: „Ezt a könyvet ajándékul szánom minden anyának, apának, unokának és nagyszülőnek, minden küszködő és szerető családnak, és nekem is ajándék, hogy volt bátorságom a történetem elmesélni.”

Az est folyamán Szalay Kriszta színművész olvasott részleteket a könyvből.

fotó: Szöllősi Mátyás