2014. július 24., csütörtök

Igen, 10 éves a Szimpla kert!

Ha most fel kellene elevenítenem a 2004-es évet részleteiben, feltehetőleg nem menne. De arra az estére, amikor először voltam a Szimpla kertben, jól emlékszem. Talán a nyitást követő második estén; elképesztően sokan voltak. Az az érzés kerített hatalmába, hogy ott, abban a pillanatban, vagy legalábbis órákban, napokban tényleg történik valami, s hogy a belvárosban már nem lesznek ugyanolyanok a dolgok, mint addig. Hogy valami elindult, és már ott, abban a pár órában érezhető, hogy jó, hogy szeretik, s hogy igény volt arra, hogy mindez beinduljon. Persze, működtek akkor már helyek a környéken, kocsmák, vagy akár egyéb szórakozóhelyek is, de miután a 2002-ben megnyíló, még a Kazinczy másik végén lévő Szimpla kert bezárt, egyértelmű volt, hogy ez nem maradhat annyiban. És nem is maradt. Elsőként az lehetett erős hatással mindenkire, aki belépett a Kazinczy utca 14 szám alatt lévő kerthelyiségbe, hogy milyen nagy ez a tér, s hogy milyen szövevényes. Persze még nem volt annyi pult, a falakat nem díszítették figurák, tucatnyi tv, nem lógtak a falról vagy az emeletről növények, nem volt Shisha-bolt, sem borbár vagy vasárnapi piac, még koncertek se nagyon, vagy akár éjszakába nyúló vetítések, biciklis vásár, mozi vagy épp színház – egyszerűen csak létrejött egy hely, ami más módon szerveződött, mint az addigiak, és egy idő után arra a kérdésre, hogy: lehet-e piaci alapon rétegkultúrát finanszírozni, kilátástalannak tűnő építkezéseket túlélni, kiegyensúlyozottan működő konyhát vinni, kertmoziban saját forgalmazású filmeket vetíteni, animációs filmfesztiválokat szervezni, meg ilyesmik” igennel válaszolt, és teszi ezt a mai napig.
 Úgy érzem – azzal együtt, hogy most már magam is részese vagyok egy kicsit ennek a történetnek –; mindazok, akik létrehozták a Szimplát – és aztán alakították, formálták, fejlesztették vagy egyszerűen csak hagyták, hogy haladjon a maga útján, a saját medrében, és olyan utat vájjon ki magának, mely természetes – örömmel és elszántsággal vágtak bele.

10 éves lett ez a hely, A Szimpla, ami nemcsak egy hely volt az elmúlt évtizedben, nemcsak egy romkocsma, hanem mozi, ahol a legmenőbb animációs filmek, és kisfilmek mentek; koncertterem, ahol bárki ingyen hallgathat olyan zenekarokat, mint a Kéknyúl, a Vanmocsello, a Barabás Lőrinc Quartet, az Egy Kiss Erzsi Zene, a Butterfly Effect stb.; kulturális központ, színházi tér, ahol a város talán egyetlen felolvasó-színházi sorozata fut, civil szervezetek találkozási helye, információs pont, biciklikölcsönző, a város legklasszabb háztáji piacának otthona - és nem is lennék képes összeszedni, hogy mi még.

Igen, 10 éves lett a Szimpla kert. Ez alatt sok minden történt, létrejött a helyen belül és kívül, és persze veszteségek is érték a Szimplát. Közel három évig dolgozott velünk valaki, aki sok tekintetben megújította a helyet; gondolkodásával, cselekedeteivel, aktivitásával és kreativitásával. Ő Kátai Gábor, aki már nincs közöttünk, de mindig is a Szimpla része lesz és soha nem múló szeretettel gondolunk rá, akinek a szabadság talán mindennél fontosabb volt.


Szabadság, ez nagyon összefügg a Szimplával. Annyian megfordultak már itt; hányan kaptak lehetőséget, szerveztek programot, nyitottak kiállítást, vettek részt örömzenélésen, hányan dolgoztak már a Szimplának a legkülönfélébb módon, hányféle közösségi ügy került előtérbe, hány civilszervezet tevékenykedett itt megannyi formában - szerencsére. Bízunk benne, hogy ezt a hozzáállást, ezt a fajta tevékenységet folytatni tudja a Szimpla az elkövetkezendő tíz évben is, s hogy továbbra is úgy szeretitek, ahogy eddig tettétek. Lehetne még sorolni oldalakon át a tényeket, érdekességeket, lehetne még csűrni-csavarni a szót, de beszéljenek most a képek az elmúlt 10 évről:





 fotók: Todoroff Lázár és Szöllősi Mátyás