Tavaly októbertől létezik a Háztáji Piac, így ez az első ilyen jellegű kezdeményezés Budapesten, mely ráadásul képes volt a fent maradásra és a komoly bővülésre-terjeszkedésre is; sz első fél évben nem heti rendszerességgel került megrendezésre a vásár, azonban június 10-étől minden héten vasárnap reggel kilenctől várják az árusok a vásárlókat a Szimpla kertben, s úgy esett, hogy november 25-én, Katalin napon voltunk 25. alkalommal nyitva! Ez többek közt az jelenti, hogy több mint 25 ezren fordultak meg a piacon eddig az időpontig, és azóta még legalább ugyanennyien - bár van egy gyanúnk, hogy a szám erősen növekszik. 65 különböző termelőtől és árustól vásárolhattak a látogatók, emellett rengeteg programmal igyekeztünk kiszolgálni minden korosztályt és a különböző stílust kedvelő vendégeket – az egészen kicsiket bábszínház vagy valamilyen kreativitásra ösztökélő műsor és játék várta, a Szimpla Háztáji Band végigzenélt, ha fújt, ha sütött, minden vasárnap délelőttöt-kora délutánt, egészen különleges hangulatot kölcsönözve a helynek - volt slam poetry, felolvasás, megemlékezés Kazinczy Ferenc születésnapjáról, vetítés, közös zenélés, tánc, divatbemutató, spontán akciók és még lehetne sorolni.
Nagy öröm számunkra, hogy a vendégek, mikor belépnek a hét utolsó napjának reggelén a Szimpla kertbe, elámulnak, mintha nem is azon a helyen járnának, ahol – tegyük fel – előző nap megittak egy italt, vagy szórakoztak, s hogy nem csak a sajtóban jelent meg jó néhány igen komoly cikk is magáról a piacról, hanem hogy szájhagyomány útján terjed a híre, és az emberek beszélnek arról, hogy érdemes eljönni a Szimplába vasárnaponként, mert minden héten van valami meglepetés, amellett, hogy biztosan egészséges, vegyszermentes finomságokat vásárolhat bárki, aki egészségesebben szeretne élni, és szívesen támogatja a rászorulókat vagy épp az őstermelőket a nagy multicégekkel szemben.
„Szerintem egyáltalán nem, minthogy egy jól bevált, pár ezer éves intézményről van szó, ami nélkül számomra teljesen elképzelhetetlen egy város. A piac legalább annyira fórum és közösségi tér, mint bevásárlóhely. A jelenlegi kontextusban azonban maga a fővárosi piac – illetve ennek hiánya – sokat mond el a város és vidékének kapcsolatáról is. Arra gondolok, hogy a piac pont az a természetes kapocs lehetne, ahol a városiak közvetlenül, személyesen találkozhatnának a vidéki, agrikultúrát művelő, egyébként kihalófélben lévő emberekkel. A termelői piac ezeknek az utolsó mohikánoknak teremt túlélési lehetőséget, egyben annak a gazdálkodói tudásnak is, amely a háztáji és a konyhakerti kultúrákkal együtt merül éppen totális feledésbe. A hiteles piaci portékák és árusaik mentén derülhetne ki, hogy a vidék mint olyan több lehet egy összközműves teleknél vagy egy tujákkal körbeültetett angolpázsitos téglalapnál, ahol jó ugyan a levegő, de sajnos messze van Budapest.”
Hogy a piac mennyire szerves és elvehetetlen része egy nagyvárosnak, azt kiválóan bizonyítja többek között Berlin/Kreuzberg példája, ahol egy civil csapatnak sikerült elérni, hogy a kerület vezetői szép fokozatosan kiebrudalják a kerület egyik századfordulós vásárcsarnokából azt a szupermarketet, melyet egy ismert élelmiszeráruház-lánc üzemeltetett benne. A Markthalle Neun nevű csarnokot egy éve a civilek nyitották újra az eredeti piac funkcióval, őstermelőknek és kézműveseknek helyet adva, mindenféle pazar rendezvénnyel a slow-foodtól a legjobb házi pálinkák bemutatónapjáig.
Ne feledjétek, minden vasárnap nyitva a piac reggel 9-től, úgyhogy csak annyit kell tennetek, hogy eljöttök a Kazinczy utcába.
Szőlő
