Kazinczy nyílt fórum - beszélgetés Budapest és Erzsébetváros jövőjéről

Az idei autómentes gyereknap keretein belül megrendezett első Kazinczy Nyílt Fórumon számos izgalmas kérdés felvetődött; reméljük, hogy folytatódhat a beszélgetés, és egy sorozattá nőheti ki magát a kezdeményezés. Az első alkalom összefoglalója: 

Az Élő Erzsébetváros Egyesület szervezésében került megrendezésre az az urbanisztikai fórum, mely az alábbi (http://goo.gl/X9IElS) cikkből kiindulva igyekezett Erzsébetváros, de valójában az egész város belső folyamataival, várható jövőjével kapcsolatos kérdésekre reflektálni. A Kazinczy utcában, szeptember 20-án tartott Autómentes Gyereknap keretein belül lezajlott fórumon Saly Noémi várostörténész, Olt Gergely szociológus, Kádár Bálint építész, a Kortárs Építészeti Központ Munkatársa és Horn Gabi, az Óvás! Egyesület képviselője vett részt, s amelyet Zsendovits Ábel, az Azért7 Egyesület elnöke vezetett. Első kérdésként az fogalmazódott meg, hogy: Hol is vagyunk most?

Saly Noémi röviden vázolta a történeti hátteret, vagyis hogy miként vált Erzsébetváros jelentős városrésszé Budapesten. A történész hangsúlyozta: elég messzire kell visszamenni ahhoz, hogy (Buda)Pest város történetét áttekintsük. Ami Erzsébetvárost illeti, a kereskedelem beindulása – Lipót Császár idejében –, volt a döntő. És a városnak ezen a területén alakult ki az a kereskedelmi központ, ami – persze egy más formában, de – a kétezres évektől kezdve, például a Romkocsmák megnyitásával párhuzamosan, újra kialakulóban, fejlődőben van. Azok a funkciók, melyek két évszázadon át megvoltak a Király utcában és környékén, egy fél évszázadnyi pauza után most újraszerveződnek; egy olyan helyszínen, ahol a mezőgazdaság és az ipar helyett mindig is a szolgáltatások, a „pénz-költés” dominált.

Olt Gergő már a kétezres évek újraéledéséről beszélt. Illetve arról a tendenciáról, mely a '90-es éveket meghatározta helyi szinten. Mégpedig, hogy azok maradtak az itteni bérházakban, akiknek – főleg anyagi okok miatt – nem volt lehetősége az akkori modernebb, új építésű házakba költözni. Tehát a gentrifikáció, amelyre az önkormányzat, és az egyéb szervezetek számítottak, nem következett be a '90-es években, annak ellenére, hogy gyakorlatilag mindenki erről beszélt majd' egy évtizedig. Köszönhető ez annak is, mondta el, hogy sok önkormányzati bérlakás található Erzsébetvárosban, és az, hogy ezeket nem adták el a helyi lakóknak, elsősorban a Madách-sétány kialakításával kapcsolatos tervekkel függött össze, mely aztán nem következett be. A rehabilitációs folyamatok csak a kétezres évektől indultak be. Ennek következményeként az önkormányzat kiürített bizonyos házakat, amik aztán sokáig üresen álltak, és lehetősége nyílt, például a vendéglátóhelyek üzemeltetőinek, hogy valamit kezdjenek velük. Az épületek persze befektetők kezébe kerültek, emelte ki Olt Gergő, hozzátéve még, hogy érdemes vizsgálni, hogyan (pl. Hunvald-ügy), s hogy kikhez is kerültek ezek az ingatlanok. A kérdésre pedig, hogy hol is vagyunk most, a szociológus úgy válaszolt, hogy elsősorban egy megszakadt gentrifikációjú helyen, ahol az átmeneti funkciónak gondolt „bulinegyeddé” válás tulajdonképpen állandóvá vált.

Kádár Bálint két elemmel egészítette ki a két hozzászólást. Az egyik a térbeli, morfológiai gát. Vagyis hogy Józsefváros mellett Erzsébetváros a legsűrűbben lakott területe a városnak, illetve hogy a turizmus fellendülésével egészen új arculatot és funkció(ka)t kapott a városnak ez a része. A turizmus „meglepő” módon vette birtokba az erzsébetvárosi részt, melynek veszélyei is vannak: példának hozva Velencét, ahol egyfajta kiüresedés figyelhető meg, vagyis a turisták által ott töltött idő annyira lerövidül, hogy a vendég éjszakák száma drasztikusan lecsökkent, s így az elköltött pénz mennyisége is, a kulturális programok látogatottsága stb. De hasonló a helyzet már Prágával is, tette hozzá. Ezek olyan „Disney-landek”, melyek gazdaságilag fenntarthatatlanok.

Hosszú vita folyt a beszélgetésen arról, hogy mennyiben érinti ez a probléma Budapestet, azon belül is Erzsébetvárost, és hol van az a határ, az az embermennyiség, amikor ez a folyamat már visszafordíthatatlanná válik. Abban minden résztvevő egyetértett, hogy Budapest adottságai egészen mások, mint az említett városoké. Szükség volna azonban azokra a – például a városvezetés által elkészített, esetleg a többi szereplővel (kulturális résztvevőkkel, vendéglátóhelyek vezetőivel, építészekkel, civil szervezetekkel stb.) – közösen kidolgozott alapokra, melyek az ilyen és ehhez hasonló folyamatokat szabályozni tudják. Kádár Bálint úgy fogalmazott, hogy 2013 óta ez változás, és annak felgyorsulása aggasztóvá vált.

Olt Gergő hangsúlyozta, hogy természetesen ez a dolog is „csak” nézőpont kérdése, hiszen vannak szereplők, akiknek ezek a folyamatok kifejezetten jövedelmezők, és nem feltétlenül törődnek a hosszú távú következményekkel. Vannak olyanok, akiknek szintén jövedelmező, de törődnek vele, és igyekeznek óvintézkedéseket tenni. És vannak azok, akik – például lakóként – kifejezetten hátrányát látják mondjuk annak, ami Belső-Erzsébetvárosban zajlik, és jogosan tiltakoznak a „bulinegyed” ellen. „Hozzátartozik ehhez az is – mely szintén a vitaindító cikkhez kapcsolódik –, hogy a lakásárak drágulása, és a bérleti díjak égbe szökése miatt maga a lakások fenntarthatósága is problémássá vált. És mivel a drágulás az egész városra igaz, így – egy 2015-ös felmérés szerint – a város külsőbb kerületeiben sem talál(ná)nak a most itt lakók megfelelő és megfizethető ingatlanokat a maguk számára. Ez egy traumatikus változás, akárhogy is.”

Zsendovits Ábel ezt követően arról érdeklődött, hogy milyen volna az a városkép a jövőben, milyen volna az a mix, mely mindezeket egyfajta egyensúlyba hozhatja. Hogyan kellene kinéznie Budapestnek, mondjuk 10 év múlva?

Horn Gabriella arról a tervhiányról beszélt, ami a műemlékvédelemben mutatkozik meg. Elmondása szerint a városnak, a városvezetésnek nincsen koncepciója arra nézve, hogy Budapest (egyedülálló) épületállományát miként lehetne megvédeni, rendben tartani. Vannak például olyan vendéglátósok, romkocsma-tulajdonosok, akik fordítanak erre pénzt-energiát, de sajnos ez nem mondható el mindenkiről, és nem is várható el teljes mértékben. Ez a szegmens pedig igazán fontos abból a szempontból, hogyan is fest majd Budapest akár tíz-húsz évvel később.

Abban minden beszélgetőpartner egyetértett, hogy nem érezni városlakóként, hogy a városvezetés partner lenne azoknak a területeknek a (tovább)fejlesztésében, és az azokkal kapcsolatban kialakuló problémák kezelésében, melyek egyébként pénzt, hírnevet, arculatot alakítanak ki a város számára – lásd Belső-Erzsébetváros helyzete. A műemlékvédelmi törvény hiányosságai, illetve a szabályok be nem tatása is jól mutatja, hogy a város arculatának formálása – városvezetési, önkormányzati szempontból – meglehetősen hiányos, problematikus. Saly Noémi arról beszélt, hogy más európai országokban, ha valaki – egy vállalkozó, befektető – rendbe tesz egy műemlékvédelem alatt álló házat, akkor adókedvezményben részesül. És a városvezetés értékeli, hogy önerőből újított fel egy, a közösség számára fontos épületet. Itthon inkább a műemlékvédelem ellehetetlenítése zajlik, s ráadásul a legtöbb befektetőnek nem áll érdekében, hogy mindezzel foglalkozzon, tette hozzá.

Olt Gergő példaként szintén Bécset említette az élhetőség, a jövőkép szempontjából. Mégpedig, hogy ott megvan az a támogatási rendszer, mely lehetővé teszi a helyiek számára, hogy elérhetővé váljanak az ingatlanok, s ami a kiüresedés folyamatoknak egyértelműen gátat szab.

Kádár Bálint zárásként arról beszélt, hogy Budapest alapvetően egy jó hely, amelynek lehetősége van, hogy azokat a hibákat elkerülje, melyeket a korábban említett városok elkövettek. Földrajzi fekvése, szerkezete, épületállománya, kulturális sokszínűsége miatt kialakítható (lenne), hogy egyszerre lakjanak itt a családok, idejöjjenek a turisták szórakozni, a vállalkozók is dolgozhassanak, s azok a szegényebb rétegek is érvényesülni tudjanak, akikről szintén szó volt. Az erőforrások rendelkezésre állnak. Ami viszont nagyon fontos: hogy a helyiek magukénak érezzék a várost. Vagyis ne történjen meg az identitásvesztés, hogy a város kiüresedik azok számára, akiké valójában. „Budapest izgalmas hely, ez az előnye például Béccsel szemben. És előtte áll azoknak a hibáknak még, melyek tönkre vághatják adottságait.”

Saly Noémi is ezt a gondolatot erősítette; „Az a jó város, ahol a „bennszülött” jól érzi magát. Azt lenne jó eléri, kikényszeríteni a mindenkori vezetésből – a turizmus átgondolt erősítése mellett –, hogy a városlakók igényei kerüljenek előtérbe.”

fotó és szöveg: Szöllősi Mátyás

Két éves a Szimpla Háztáji – interjú Béres Andival, a Bolt főszakácsával

Októberben már két éves a Szimpla Háztáji, amely mára sokak kedvelt reggeliző, ebédelő, kávézó, vagy csak egyszerűen kikapcsolódó, feltöltődő helyévé vált. Már két éve megbízhatóan magas minőségű termelői alapanyagokból készült reggeli és ebéd menükhöz juthatsz hozzá; kóstolhatsz finom sütiket, poharas édességeket, kávékülönlegességeket, frissen facsart leveket, turmixokat, szörpöket, de már egy ideje kézműves söröket és minőségi borokat is. A boltocska csinosodott az eltelt idő alatt, az alapkoncepcióból viszont nem engedett, néhány hete pedig már a Tripadvisoron is ajánlják, a Felelős Gasztrohős pedig minősített fenntartható étteremmé is avatta.

Úgy gondoltuk, hogy az volna a legjobb, ha valaki olyan mesélne nektek a Háztájiról, aki igazán látja, hogyan változott a hely az elmúlt két év során, és aki a rejtelmekbe is belelát, aki a finomságokat készíti nektek. Béres Andi irányítja a konyhai részt, vele olvashattok egy rövid kis interjút a Szimpla Háztáji Boltról:

2 éves lesz most 14-én a Bolt, mit gondolsz, milyen volt az eltelt időszak?

Mivel a nyitás óta részese vagyok a Háztáji történetének, jól látom valóban, hogy mik történtek az elmúlt időszakban. Úgy gondolom, valóban nagyon sikeres volt ez a két év, és az alap célkitűzés mellett, hogy a Szimpla Háztáji Piacon árusító őstermelőkkel együttműködve egy olyan helyet hozzunk létre, ami nagyon barátságos, otthonos, bensőséges, már-már családi, az is igaz, hogy minőségi dolgokat árulunk teljesen elérhető áron. Maga a hangulat, amit sikerült kialakítani, hogy a magyar vásárlók és a külföldiek számára is otthonos a hely, ahová tényleg szeretnek visszajárni, nagyon szuper dolog, és hogy folyamatosan tudunk változtatni a kínálaton, új ötleteket valósítunk meg, még csalogatóbbá teszi a Háztáji boltot. Kicsit olyan ez a hely, mintha a nagyihoz mennél haza ebédelni, ahol mindig vár egy meglepetés, egy különlegesség, egy olyan finomság, amire nagyon vágysz, amit szeretsz. A rohanásban, úgy gondolom, mindez nagyon fontos, ez az otthonság-érzet.

A Piaccal való együttműködés azt jelenti, hogy kizárólag onnan szerzitek be az alapanyagokat?

Igen, tulajdonképpen ezt jelenti, nagyjából 80%-ban onnan származnak az alapanyagok; legfőképp a húsok, zöldségek, gyümölcsök, lekvárok. A Szimpla tavasztól saját pékséget is üzemeltet, így a szendvicsekhez, azokhoz, amikhez például pékárú szükséges, szintén saját magunknak készítjük el a dolgokat. Fontos a piaccal való együttműködés azért is, mert vasárnap be tudjuk szerezni azokat az alapanyagokat, amikre a héten szükségünk van. Illetve ezt úgy is mondhatnám, hogy az aktuálisan kapható termékekből kialakítjuk, milyen menü legyen a héten; átgondoljuk, hogy mi az, amit az emberek szívesen ennének. Hétfőtől vasárnapig kapható nálunk menü, de mivel a paleo-táplálkozás egyre több embernek fontos, kedden és csütörtökön paleo-ebédet főzünk, szerdán pedig vega menüvel várjuk a vendégeket.

Sokáig nem volt ez ilyen tematikus, ugye?

Igen, sokáig csak összeállítottuk, hogy a héten milyen ételeket szeretnénk főzni, de nem volt ennyire tudatos a kínálat. A vega-menüvel, a paleo-sütikkel, pohárkrémekkel egy sokkal nagyobb réteget tudunk kiszolgálni, és az elmúlt évben sokkal átgondoltabb lett, hogy milyen szempontok alapján állítjuk össze a menüt, rakjuk egymás mellé az ételeket. Vannak állandó dolgok is; szendvicsek, pohárkrémek, a smoothie-k vagy például a szürkemarha gulyás, ami nagy kedvenc, és valóban különlegesség a városban. Vannak a tapas-tálak, különböző krémekkel, amiket szintén mi, helyben készítünk, nyáron nagyon mentek a gyümölcslevesek, mindenki azokat kereste, de ugye a hidegebb időben ezek már nincsenek. Szintén nagyon szeretik a 100%-os gyümölcsleveket, amiket szintén a piacos termelőktől szerzünk be. A hétvégi menüt pedig mindig nagyon házias jellegűre vesszük, gyakran vannak klasszikusnak számító levesek és főzelékek, és ha jól vannak elkészítve, szintén nagyon finomak tudnak lenni.

Milyen korosztály jár a Háztájiba? Fiatalok inkább, vagy az idősebb generáció képviselői is?

Minden korosztályból vannak vendégeink. És nagy öröm, hogy a külföldön élő magyar vendégeink gyakran előre ideszólnak az üzletbe, hogy ekkor és ekkor érkeznek, és ezt vagy azt az ételt szeretnék esetleg enni – mi pedig természetesen elkészítjük nekik. Nincs ennél jobb érzés, mert ez is a családi, házias jelleget erősíti és megbizonyosodunk mindig arról, hogy számítanak ránk, és hogy fontos az, amit csinálunk, nekik, személy szerint.

Honnan szerzed az inspirációkat? Szoktál ellesni trükköket? Gondolom, figyeled, mi történik gasztronómiai téren...

Szoktam figyelni műsorokat, olvasok cikkeket, és amit Mautner Zsófi csinál, nagyon tetszik nekem. Persze egy az egyben sosem veszek át semmit, nincs is erre szükségünk a Háztájiban, de jó az, ha lát vagy hall az ember valami izgalmasat, amit aztán egy picikét máshogy, de ő is kipróbál.

Mire készültök a mostani, szülinapi héten?

Elsőként az volt a nagy szülinapi meglepetés, hogy kapott a Háztáji egy új ablakot – nagyon szép lett. Szükség volt erre a megújulásra, így sokkal komfortosabb; kinyíltunk az utca felé, ami nagyon fontos, több széket és asztalt használhatunk, sokkal többen tudnak leülni és fogyasztani nálunk....

Gondolom, ha tényleg sétálóutca lenne a Kazinczy, akkor ilyen szempontból is más lenne a helyzet, ugye?

Igen, az remek volna, mert még otthonosabb lenne a hely, nyithatnánk jobban az utca felé, tavasszal, ősszel és nyáron sokkal többen ülhetnének kint, vidámabb lenne a Háztáji is. Szerintem jót tenne az utcának. Arra kértük egyébként a vásárlóinkat a Piacon és a facebookon is, hogy írják meg nekünk, melyek voltak a kedvenc ételeik az elmúlt két évben, és a szavazatok alapján fogjuk összeállítani a heti menüt, vagyis a legmenőbb, legkedveltebb ételeket készítjük a Háztáji vendégeinek. És ez az egész évben megmarad, vagyis ezentúl lesz egy olyan nap a héten, amikor az óhajok szerint állítjuk össze az aznapi választékot. Az ünnepi héten is nagyon sok finomsággal, különlegességgel várjuk a Háztáji vendégeit!

Az október 12-ével kezdődő ünnepi hét menüje:

Hétfő: Húsleves cérnametélttel és rántott hús burgonyapürével, ubisalival

Kedd: Chilis édesburgonyaleves, Székelykáposzta paleo-tejföl

Szerda: Gombaleves csipetkével és cukkínis rakott burgonya

Csütörtök: Narancsos répakrémleves, illetve paradicsomleves baconbe tekert csirkemáj édesburonya-pürével

Péntek: palócleves (zöldbabból), gulyásleves és aranygaluska

Szombat: tárkonyos raguleves, töltött paprika főtt burgonyával

Vasárnap: Zöldborsóleves és Vadas marhaszelet spagettivel. illetve marhaszelet meggyszósszal főtt burgonya

fotó: Szöllősi Mátyás

2 éves lesz a Szimpla Háztáji -

Októberben két éves lesz a Szimpla Háztáji ami mára sokak kedvelt reggeliző, ebédelő, kávézó, vagy csak egyszerűen kikapcsolódó, feltöltődő helyévé vált. Már két éve megbízhatóan magas minőségű termelői alapanyagokból készült reggeli és ebéd menükhöz juthatsz hozzá, kóstolhatsz álomfinom sütiket, poharas édességeket, kávékülönlegességeket, frissen facsart leveket, turmixokat, szörpöket, de már egy ideje kézműves söröket és minőségi borokat is. A boltocska csinosodott az eltelt idő alatt, az alapkoncepcióból viszont nem engedett, néhány hete pedig már a Tripadvisoron is ajánlják, a Felelős Gasztrohős pedig minősített fenntartható étteremmé is avatta. 

Te értékelted már a Szimpla Háztájit? Ha még nem, Itt és most megteheted