“Sokáig dolgoztam bringa-szerelőként, és bringás futárként is. Egyszer úgy alakult, hogy összefutottam a Budapest Bike Maffia csapatával, és rajtuk keresztül én magam is közel kerültem az adományozáshoz. Ebből a két irányból született meg az az elhatározás, hogy megkeresem a Szimplát, méghozzá azzal a céllal, hogy egy olyan műhelyt hozzunk létre, mely adományozással is foglalkozik. Egy olyan megállapodást kötöttünk aztán, hogy én viszem a bringakölcsönzést, annak intézem minden dolgát, és így megkapom a helyet, ahol működhet a szervíz. Ez egy óriási segítség nekem, mert másként nehéz lenne boltot üzemeltetni, hogy a nyitvatartási időm 20%-ban ingyen szerelem az adománybicajokat. Hat-nyolc éves korom óta szerelek bringákat, és az évek alatt kialakult bennem egy bizonyos igényszint, hogy milyen bringákat is szeretnék összerakni, tervezni, és amikor itt megnyitottam, elég konkrét elképzeléseim voltak. Például az, hogy ne termeljek szemetet. Amióta itt vagyok, három és fél éve, bringás alkatrészt még nem dobtam ki, felhalmozom őket, majd felhasználom.”
“Mi a lényege az adományozás-projektnek?”
“Hogy bárki behozhatja a már nem használt bringáját, és azokat egy javítás, szervizelés után én továbbadom rászorulók részére. Ami változott az idők során, hogy most már nem magánszemélyeknek adom tovább, hanem intézményeknek, így nagyobb mennyiséget tudok adni és bármikor ellenőrizhetem, hogy jó sorsa van-e a bicajoknak.. Ami még nagyon fontos, hogy a kezdetek óta építek bicikliket, ami azért van, mert nem nagyon találtam olyan gyári összeszerelésű bringákat, melyek azt a minőségi szintet hoznák, amit én elvárok, amiről úgy gondolom, hogy rendben van, legalábbis egy bizonyos értékhatáron belül. Kikalkuláltam, hogy abból a pénzből, amiből mondjuk a Csepel épít egy egysebességes biciklit, mit is tudok kihozni, és tulajdonképpen minimálisan több pénzből hatványozottan jobb bicajt lehet építeni. Nem is lehet igazán összehasonlítani a kettőt. És nem mindegy, hogy egy bicajjal csak állandóan a szívás van, vagy hogy mondjuk évente csak egyszer kell megmutatnod a szerelődnek. Nálunk ki is lehet próbálni a bicajokat, és úgy döntöttem, hogy minden ilyen eladott kerékpár összeszerelési díját, ami 10 ezer forint, szintén betesszük az adomány-perselybe, és ezzel is épül majd az egész projekt.”
“Milyen egy jó bicaj?”
“A jó bicikli olyan, hogy ismered a szerelődet, de nem találkoztok túl sűrűn (mosolyog). Ehhez persze te is kellesz, mert figyelni kell rá. Sokan mondják, hogy lelke van, de attól lesz, hogy a magadénak érzed, és törődsz vele, a tulajdonosnak értenie is kell ahhoz, amit használ.”
“Hány bringa fordult meg a kezeid között szerinted az évek alatt?”
“Nagyságrendileg ötezer. Annyi biztos, talán több is. A tavalyelőtti évben 70 nagygenerált csináltam, és ehhez jönnek a kisebb munkák, 250-300 bicikli egy évben. És itt nem az a cél, hogy termeljek, nálunk a minőség különösen számít, ha kell, sok munkaórát szánok egy kerékpárra.”
“Mi számodra a legfontosabb ebben, ami a leginkább jólesik?”
“Az elmúlt időszak nagyon aktív volt, ez a három és fél év. Az biztos jólesik, mikor küldenek egy sms-t, hogy mennyire jó lett a bringa és nagyon örül a tulaj. De amikor például egy gyermekotthonnak adományoztam, és kaptam cserébe valamit, az szintén különleges volt. Vagy amikor jön egy önkéntes, és segíteni akar, és mondjuk még ért is ahhoz, amit itt csinálunk.”
/fotó: Szöllősi Mátyás - Budapest Katalógus/
