Mi lenne, ha létezne Budapesten egy
olyan utca, ahol a hét minden napján érdemes megfordulni? Ahol a
szórakozást nemcsak az jelenti, hogy részeg turisták szambáznak
ide-oda, hanem utcafesztiválok, háztáji piac, ingyenes koncertek,
Élő Könyvtár, faültetés, a legkülönfélébb gyerekprogramok
várják a mindenféle korú érdeklődőket? S ahol a
vendéglátóhelyek nemcsak az eladott sörben mérik a siker
szintjét, hanem abban is, hogy hány kiállítást tudtak szervezni
egy évben, van-e alternatív színházi kezdeményezésük,
indítottak-e olyan versenyt, ahol az eddig be nem futott, de szuper
bandák mutathatják be zenei tudásukat; működik-e olyan program a
falai között, ahol képesek megmutatni az emberek számára, hogy a
különféle társadalmi rétegek miként élnek egymás mellett, s
hogy egy itt élő szír vagy afgán miként illeszkedett be mondjuk
Budapest életébe, vagy hogy egy vak ember hogyan boldogul nap mint
nap a tömegközlekedés forgatagában; esetleg létrehoztak-e olyan
közösségi teret, ahol őstermelők árulják a maguk portékáját
és olyan minőség alapanyagokból készült finomságokkal látják
el a városi arcokat, hogy azoknak hétről-hétre leesik az álluk –
igen, van egy ilyen hely Budapesten, méghozzá a Kazinczy utca.
Sokan emlékeznek még bizonyára a '90-es évekre, amikor ez a helye
a városnak bizony igen szürke és elhagyatott volt. Mára ez
nemcsak hogy megváltozott, de olyan hellyé vált maga Erzsébetváros
is, mely nemcsak hogy fogalom lett, akár világszerte, de olyan
tevékenységek színhelye, melyek nem kizárólag a
kocsmaturizmussal függnek össze. Ellátókert, Mika Tivadar Mulató,
Kőleves, Szimpla kert, mind mind olyan vendéglátóhelyek a 7.
kerületben, azon belül is a Kazinczyban, akik fontosnak érzik,
hogy ne csak „kivegyenek” ebből a sikertörténetből, hanem
vissza is adjanak a városnak mindabból, amit ők kaptak. Ebben a
most induló sorozatban igyekszünk összeszedni, hogy az elmúlt év
programjai, utcafesztiváljai, flashmobjai, egyéb, spontán vagy
nagyon is tervezett eseményei miatt hányan fordultak meg a Kazinczy
utcában, hány olyan program futott, ami akár a városfejlesztéssel,
a zöldterületek növelésével, a hajléktalan kérdés
rendezésével, a szemétszállítás problematikájával,
műemlékvédelemmel, a kerületek közti kommunikációval és a
Kazinczy utca sétálóutcává válásával függ össze.
Nem
egyszer meglepődve, és kissé csalódottan vettük észre, hogy a
hivatalos szervek is úgy kommunikálják a Kazinczy utcában működő
helyek tevékenységét, hogy az kizárólag a kocsmaturizmusról
szól, az említett eladott sörről és a külföldek itatásáról,
holott kezdettől fogva hangsúlyt fektetett nem egy vendéglátóhely
arra, hogy ne csak este 8 után legyen érdekes betérni a Kazinczy
utcába; tesszük hozzá, sikerrel. Igyekszünk összeszedni azokat
az érveket, mely amellett szólnak, hogy egy ilyen összetett
közösségi térben milyen fontos lenne az – ami Európa más
országaiban természetesnek mondható –, hogy ott, ahol napi
tízezer ember fordul meg gyalogosan vagy biciklin ülve, ne az
autókat kelljen kerülgetni, akik a nem létező járdán parkolnak
vagy haladnak keresztül. Szeretnék felmutatni, hogy olyan tér
alakult ki a város belső területén, mely megérett arra, hogy ne
csak hangulatát tekintve legyen önálló, de közlekedését
tekintve is olyan funkciókat kapjon, melyek összhangban vannak azzal,
ami az elmúlt bő tíz évben a Kazinczyban történt.
Ha ti is úgy
érzitek, hogy megérett arra a Kultúra utcája, hogy Sétálóutca
legyen, olvassatok minket, mondjátok el véleményeteket, ti min
változtatnátok, hogyan képzelitek el akár a közlekedést, és
írjátok alá a petíciónkat, hogy a Kazinczy utca végre valóban
sétálóutca lehessen. Legyen sétáló a Kazinczy!
fotók: Szöllősi Mátyás