Legyen Sétálóutca a Kazinczy (1. rész)

Mi lenne, ha létezne Budapesten egy olyan utca, ahol a hét minden napján érdemes megfordulni? Ahol a szórakozást nemcsak az jelenti, hogy részeg turisták szambáznak ide-oda, hanem utcafesztiválok, háztáji piac, ingyenes koncertek, Élő Könyvtár, faültetés, a legkülönfélébb gyerekprogramok várják a mindenféle korú érdeklődőket? S ahol a vendéglátóhelyek nemcsak az eladott sörben mérik a siker szintjét, hanem abban is, hogy hány kiállítást tudtak szervezni egy évben, van-e alternatív színházi kezdeményezésük, indítottak-e olyan versenyt, ahol az eddig be nem futott, de szuper bandák mutathatják be zenei tudásukat; működik-e olyan program a falai között, ahol képesek megmutatni az emberek számára, hogy a különféle társadalmi rétegek miként élnek egymás mellett, s hogy egy itt élő szír vagy afgán miként illeszkedett be mondjuk Budapest életébe, vagy hogy egy vak ember hogyan boldogul nap mint nap a tömegközlekedés forgatagában; esetleg létrehoztak-e olyan közösségi teret, ahol őstermelők árulják a maguk portékáját és olyan minőség alapanyagokból készült finomságokkal látják el a városi arcokat, hogy azoknak hétről-hétre leesik az álluk – igen, van egy ilyen hely Budapesten, méghozzá a Kazinczy utca.

Sokan emlékeznek még bizonyára a '90-es évekre, amikor ez a helye a városnak bizony igen szürke és elhagyatott volt. Mára ez nemcsak hogy megváltozott, de olyan hellyé vált maga Erzsébetváros is, mely nemcsak hogy fogalom lett, akár világszerte, de olyan tevékenységek színhelye, melyek nem kizárólag a kocsmaturizmussal függnek össze. Ellátókert, Mika Tivadar Mulató, Kőleves, Szimpla kert, mind mind olyan vendéglátóhelyek a 7. kerületben, azon belül is a Kazinczyban, akik fontosnak érzik, hogy ne csak „kivegyenek” ebből a sikertörténetből, hanem vissza is adjanak a városnak mindabból, amit ők kaptak. Ebben a most induló sorozatban igyekszünk összeszedni, hogy az elmúlt év programjai, utcafesztiváljai, flashmobjai, egyéb, spontán vagy nagyon is tervezett eseményei miatt hányan fordultak meg a Kazinczy utcában, hány olyan program futott, ami akár a városfejlesztéssel, a zöldterületek növelésével, a hajléktalan kérdés rendezésével, a szemétszállítás problematikájával, műemlékvédelemmel, a kerületek közti kommunikációval és a Kazinczy utca sétálóutcává válásával függ össze.

Nem egyszer meglepődve, és kissé csalódottan vettük észre, hogy a hivatalos szervek is úgy kommunikálják a Kazinczy utcában működő helyek tevékenységét, hogy az kizárólag a kocsmaturizmusról szól, az említett eladott sörről és a külföldek itatásáról, holott kezdettől fogva hangsúlyt fektetett nem egy vendéglátóhely arra, hogy ne csak este 8 után legyen érdekes betérni a Kazinczy utcába; tesszük hozzá, sikerrel. Igyekszünk összeszedni azokat az érveket, mely amellett szólnak, hogy egy ilyen összetett közösségi térben milyen fontos lenne az – ami Európa más országaiban természetesnek mondható –, hogy ott, ahol napi tízezer ember fordul meg gyalogosan vagy biciklin ülve, ne az autókat kelljen kerülgetni, akik a nem létező járdán parkolnak vagy haladnak keresztül. Szeretnék felmutatni, hogy olyan tér alakult ki a város belső területén, mely megérett arra, hogy ne csak hangulatát tekintve legyen önálló, de közlekedését tekintve is olyan funkciókat kapjon, melyek összhangban vannak azzal, ami az elmúlt bő tíz évben a Kazinczyban történt. 

Ha ti is úgy érzitek, hogy megérett arra a Kultúra utcája, hogy Sétálóutca legyen, olvassatok minket, mondjátok el véleményeteket, ti min változtatnátok, hogyan képzelitek el akár a közlekedést, és írjátok alá a petíciónkat, hogy a Kazinczy utca végre valóban sétálóutca lehessen. Legyen sétáló a Kazinczy!

fotók: Szöllősi Mátyás