Október végén négyfős
csapatunk egy felszerelésekkel teletömött kombi autóval kiutazott Erdélybe, a
székelyföld közepére, Parajdra. Szállásunkat és ’alaptáborunkat’ egy faluszéli,
hegyoldalban épített fafűtésű faház adta.
Innen indítottuk
túráinkat, amelyeknek tengerszint feletti csúcspontját a Csalhó-hegység 1900
méteres Tóka-csúcsa adta, amit jelzett trekking-útvonalon
értünk el. Korai indulással 200 kilométert autóztunk oda-vissza és 1400 méteres
szintkülönbséget tettünk meg fel- és le, egy nap alatt. A csúcstömb alatt,
körülbelül 1800 méteren, a hihetetlenül szép időjárás jóvoltából fesztelen
boulderezésbe kezdtünk.
A boulderezés a hegymászás egyik ága. Különböző nehézségű
mászó-fogások, lépések- és megoldások sorozatát jelenti, ezek az úgynevezett
’kunsztok’, mindezt a talajtól számított 4-5 méteres magasságig.
Felszerelésigénye minimális: hegymászó cipő, magnéziás zsák, némely esetben
hordozható szivacs az esések enyhítésére.
Összeszokott mászók egymás esését irányított elkapásokkal is enyhítik. A
mászó alatt közvetlenül társa áll, feltett kezekkel, figyelve a mászó mozgását,
követve helyváltoztatását, miközben folyamatosan fel van készülve az esésre. A
leeső mászót hónaljánál elkapva lehet tompítani és irányítani. A teremben
történő, szivaccsal biztosított és műfogásokkal borított pár méteres falmászást
is boulderezésnek hívják.
Az erdélyi dombok és a
napsütéses idő a szélviszonyoknak is kedvezett, ami nem sokáig engedte, hogy a
csomagtartóban pihenjenek a siklóernyők.
Feszültek a zsinegek, nyíltak az ernyők, és már ment is a szaknyelven ’kutyázásnak’
hívott mutatvány. A lényege az, hogy felemelve az ernyőt az ráüljön a szélre,
és a két fékező zsinórt irányítva illetve lábmunkával az ernyő alá állva
folyamatosan a levegőben tartsuk az ernyőt. Ebből a helyzetből magasabb
domborzati pontokról bármikor el lehet startolni. Egy hosszúra nyúló kutyázás
igen komoly erőnléti edzéssel ér fel.
Slackline
szettjeink sem pihentek sokat, Gyönyörű környezetben, a naplementéket megvárva
próbálgattuk a különféle mozdulatokat és mozgássorozatokat. Ennek a sportágnak
az előnye, hogy könnyen elérhető, két stabil fát, jó időt, jó társaságot és
némi elemózsiát igényel mindössze. A slackline három fő
ágazatra osztható. Rugalmas hevederen átlag 15 méteres fesztávon történik az
úgynevezett tricklining, vagyis
trükközés. A jógaszerű mozdulatoktól egészen a szaltóugrásokig mindent magába
foglal, ami akrobatikus és látványos. Az számít haladó trickline-osnak, aki a
különféle ugrásokat össze tudja kötni egy mozgássorozattá, és egy
ugrással-érkezéssel csak egyszer érinti a hevedert, ezek az úgynevezett kombók.
A másik két ágazat a longline és a highline.
Előbbi a minél hosszabb fesztávon
történő sikeres feszítést és végighaladást jelenti föld felett, ami így is
eléri a 2-3 méteres magasságot. A highline pedig minél hosszabb feszítést
jelent minél magasabban, fákat összekötve vagy tátongó sziklaszurdokok felett.
A highline eseményeket komoly mérnöki munka előzi meg, mivel itt az ember a hevederhez van biztosítva, és egy esésnél több tonnás erők léphetnek fel,
amit magának a hevedernek és a két végpontnak egyaránt bírnia kell. Pláne, hogy
itt sem maradhat trükk szárazon, főként az úgynevezett ’szörfözést’ űzik,
amikor is több méteres kilengetéssel maradnak egyensúlyban. (A longline
világrekordja 500 méter, a highline-é 100 méter, 100 méter magasan.)
Terék Nándor - az Outdoor Inhales vezetője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése