Tobi és a Szimplaság (1. rész)

Emlékszem még azokra az időkre, amikor nem volt ilyen élénk a város, és az éjszakai élet is csak néhány - egyébként nagyszerű - helyre korlátozódott a 7 kerületben. Mivel világ életemben itt éltem, ráadásul a Kertész utcában, és nagyon-nagyon szeretem ezt a környéket, legtöbbször persze a FÉSZEK-ben kötöttünk ki zárásként, miután végigjártuk a nem kissé azonos hangulatú kocsmákat. Hogy egy nagy költőt idézzek, akit még anno volt szerencsém az éjszakában megfigyelni, sőt, volt hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz: akkor "Még nem olvastam a kocsmákban, / nem, nem, még nem temetkeztem / könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját." - Átmeneti kor volt ez, felkészülés a változásra, aminek bizony be kellett következnie. Éveken át félszegen, a fiatal alkotó bátortalanságával jártam az idősebbek közé és annak ellenére, hogy nagyszerű élmények-tapasztalatok értek, sosem éreztem igazán otthon magam. Ő, Petri György, akitől idéztem, már nem érhette meg, sajnos, 2001-et, amikor is megnyitott a Szimpla a Kertész utca 48-as szám alatt és valami nagyon is megváltozott a mi csodás kerületünkben. Nem is tudnám pontosan megmondani, miért, hogy hogyan alakult így, de valahogy mindenki, de tényleg mindenki, szinte az összes ismerősöm és barátom, a fodrászom, volt csajaim, de még a sarki fűszeres is legalább egyszer egy héten (de inkább többször) feltűnt a hatalmas ablakkal takart Szimplában.  És itt nemcsak hogy össze lehetett futni szinte bárkivel, de megvolt az a különleges tulajdonsága a helynek, hogy el is lehetett vonulni, mintha mindig az történt volna, aminek történnie kellett, olyan könnyed volt és természetes, hogy egy cseppet össze is szorul a szívem, ha erre gondolok. Arról már nem is beszélve, amikor a lenti rész kibővült, és ott is megnyitott a pult. Számtalan dolog történt persze azóta, a hely rengeteget változott, nyílt azóta sok másik Szimpla is, de a Kávézó mindig a Kávézó marad.

Bizonyára feltolul bennetek rengeteg minden (emlékkép, dalszöveg vagy zeneszám, baráti találkozások, legénybúcsúk és hajnali ébredések, csendes teázgatások, netán alapozások egy készülődő buli előtt) ha netán olvassátok ezt a kis szimplás gondolatébresztőt, az őszi-téli alagsori koncertek, a Matokabinde, Horváth Misi és Fekete Jenő blues-estjei, Vozár Jánosék fellépései és még lehetne sorolni. Azért is kezdek bele ebbe a sorozatba, hogy egyrészt összegyűjtsem, ami a fejemben van, a Szimpláról, az itt velem történtekről, másrészt persze azért, hogy beindítsam a Ti emlékezőképességeteket is, hátha írtok ti is néhány dolgot a Helyről vagy egyszerűen csak újra kedvet kaptok, hogy elmenjetek a Kertész utcába... Én ott leszek!

Tóbiás